Petesejt donor voltam

Lélekről...

Mindkét adományozásomnál nagyon hamar rámtaláltak. Biztos hogy nincsenek véletlenek. Örültem annak, hogy nem az volt az elsődleges szempont, hogy milyen magas vagyok, hány kiló, milyen színű a szemem és a hajam. Úgy érzem, ez teljesen mellékes volt. Szimpatikus lettem emberileg, és engem választottak.

Tudtam jól, mivel jár egy stimulálás, de nem tudtam, lelkileg mennyire lesz megterhelő, és nehéz az adományozás. Nagyon furcsa volt, hiszen ez nem egy hétköznapi helyzet, elég intim kapcsolatba kerül a donor a befogadó párral - még ha ez a mikroszkóp alatt történik is. Belátást kap a másik életébe, mindennapjaiba, és kialakul egyfajta barátság, bár tudjuk, ez csak átmeneti.

A befogadó pár mindkét esetben nagyon segítőkész volt, jól összehangolódtunk, végig tartottuk a kapcsolatot, sms, levél, telefonhívás formájában.

Nincs igazán jó szó rá, egyedinek mondanám a kapcsolatot. A megszületett babák pedig különlegesek, hiszen már megszületésük előtt annyian és annyira akarták őket.

Tudom, hogy belőlem (is) vannak a babák, vagyis ott vagyok bennük, ők mégsem az én gyerekeim. Nem bennem nőttek, fejlődtek, nem én szültem őket, nem én nevelem fel őket, és valószínűleg sose tudják meg, hogy én is ,,közreműködtem,, abban, hogy ők megszülettek.

A stimulálások alatt természetesen mindent megtettem, hogy a lehető legjobbat tudjam adni magamból. Nem ittam, nem dohányoztam (ezeket amúgy se), vitaminokat szedtem, teákat ittam, nem szedtem az allergia gyógyszert (szteroid) , és amennyire tudtam egészségesen táplálkoztam.

Hiába érint nagyon sok embert a meddőség, a kórházak, klinikák, ahol a lombikos beültetéseket csinálják, viszont nem foglalkoznak a lelki részével. Nincs kiépített pszichológusi háttér, valószínűleg sok helyen anyagi okokból sem tudják ezt kivitelezni.

Pedig nagyon nagy szükség lenne rá. Akár sikeres volt a beültetés, akár nem.

Én közel 10 pszichológus véleményét szerettem volna megtudni ebben a témában, de nem jártam sok sikerrel. Bármilyen más témában tanácsot tudnak adni, de a lombik, és a petesejt donorság számukra is ismeretlen terep. A lombikra még úgy ahogy tudnak mondani valamit, de az adományozással kapcsolatban nincs tapasztalatuk.

Annyit tudtak nagyjából hozzászólni, hogy sok benne a résztvevő - a donor, a befogadó nő, és férfi, és a gyermek. Még ha a donorral nem is tartják a kapcsolatot, túlságosan összetett, bonyolult testi-lelki-érzelmi háromszög ez. Kiszámíthatatlan helyzet, mert nem lehet tudni, ki mire hogyan reagál, mit érez, gondol, cselekszik.

A jogszabály szerint a gyerkőcnek 18 évesen joga van (lenne) megtudni, hogy donor petesejttel fogant meg, és a donor legutolsó bejegyzett lakcímét.

Ha belegondolunk, valószínűleg a gyerek ezt sose tudja meg.

A veszélye ,,csak,, annyi, mi van, ha mástól viszont megtudja. Még ha a pár csak 1-2 embert avat be, a lehetőség sajnos benne van. Sose lehet tudni mi lesz 10-20-30 év múlva, mit hoz az élet. Ha véletlenül, vagy direkt elszólja magát valaki, a gyerekben (vagy lehet hogy már jócskán felnőtt) egy világ omlik össze.

Az is veszélyes, ha a pár két tagja nem ért egyet. Az egyik elmondaná neki, a másik nem. Ebben nem lehet kompromisszumot kötni, mert vagy elmondják, vagy nem. Így vagy úgy legyen, a másiknak az rosszul fog esni, és egész életében szálka marad.

Bárhogy dönt a pár, az már az ő felelősségük, és a későbbiekben vállalniuk kell a döntésük következményeit.

Az emberek a befogadó párt még talán megértik, mert mindent megtettek hogy gyerekük legyen, de a donorokat senki se érti meg. Bár nagyrészt a pénzről szól. Érzelmek, és lelkifurdalás nélkül kérnek 1 milliót is akár. Ez maximálisan ellenkezik az én elveimmel.

Valaki úgy csinálja, de én nem.

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat